Oroszország: Mozgósítás és ellenállás
:Fel tud-e nőni az orosz háborúellenes mozgalom a kihíváshoz?
Szeptember 21-én, a szeptember eleji ukrán ellentámadást követően Vlagyimir Putyin bejelentette az orosz lakosság “részleges mozgósítását” annak a “különleges műveletnek” a támogatására, amelyet az orosz hadsereg tavaly február óta folytat Ukrajna területén. Az alábbi elemzésben, amelyet orosz anarchistákkal együttműködve írtunk, és amely az avtonom.org orosz anarchista projekt lefordított anyagát is tartalmazza, az orosz háborúellenes mozgalom reakcióját és az egész orosz társadalom felkelésének potenciálját vizsgáljuk.
Ha az oroszországi anarchista szerveződések támogatásának módját keresed, fontold meg az avtonom.org avtonom.org adományozását, amely vitathatatlanul a legfontosabb orosz anarchista médiaplatform.
2022 márciusának végén azt írtuk, hogy az orosz háborúellenes mozgalom első szakasza elérte a határait, és főként nyers erővel nyomták el. Úgy gondoltuk, hogy a következő szakasz csak akkor indul el, amikor a gazdasági szankciók és a veszteségek száma már az egyszerű, hétköznapi oroszokat is megviselik. A várakozásokkal ellentétben azonban az orosz gazdaság nem omlott össze - részben a nyugati kapitalisták orosz olajhoz való hűségének köszönhetően -, és Putyinnak sikerült minimálisra csökkentenie az ellenállást Moszkvában és Szentpéterváron azáltal, hogy aránytalanul sok újoncot hívott be a kisebb városokból.
A másik fejlemény, amely megterhelte az orosz társadalmat, a katonai szolgálatra köteles férfiak mozgósítása volt - Oroszországban ugyanis minden 18 éves és idősebb férfi sorköteles. Miután Putyin veszteségei már az öt számjegyet is meghaladták, úgy döntött, hogy ideje bevetni mindenki mást. Már most hallunk történeteket arról, hogy embereket erőszakkal besoroztak az orosz hadseregbe. Vajon ez azt jelenti, hogy a háború a végtelenségig folytatódik - vagy ez a politikai instabilitás új korszakát nyitja meg Oroszországban?
Véleményünk szerint egy militáns, oroszországi háborúellenes mozgalom az egyetlen remény a békére az egész volt szovjet térségben. Ahogy márciusban érveltünk,
“Ezt a háborút csak úgy lehetett volna elkerülni - és valószínűleg csak úgy lehet most megállítani anélkül, hogy mindkét oldalon óriási emberáldozatokkal járna -, ha Oroszországban erőteljes és internacionalista háborúellenes mozgalom törne ki, amely destabilizálja Putyin kormányát, és remélhetőleg valami hasonló következne Ukrajnában és a világ más részein is. Ha a háború a végtelenségig elhúzódik, vagy - így vagy úgy - a nacionalista militarizmus nyers erejével zárul, az a konfliktus minden oldalán évtizedekre nacionalista és militarista táborokba fogja taszítani az embereket.
De ha az ukrajnai háború az egyszerű emberek lázadásának és szolidaritásának eredményeképpen véget ér, az precedenst teremthet további lázadások, zavargások és a szolidaritás számára, és ezek Oroszországból átterjedhetnek Ukrajnára, Nyugat-Európára és az Egyesült Államokra.
A legfőbb probléma az, hogy az elmúlt másfél évtizedben Putyin szisztematikusan szétzúzott minden mozgalmat Oroszországban és a környező országokban nations. Számtalan orosz, aki egyébként egy orosz háborúellenes mozgalom gerincét alkothatná, már börtönben vagy száműzetésben van. Ahogy az irkutszki anarchisták szóvá tették a Telegramon egy nappal azután, hogy Putyin bejelentette a “részleges mozgósítást”:
A nyár a recesszió időszaka volt. Senki sem tiltakozott, és ha tiltakoztak is, akkor egyénileg tették, egyfajta hétköznapi aktivizmus formájában.
Tegnap a helyzet ismét megváltozott. És ahogy valaki február végén írta - gratulálunk, forradalmi helyzet van! - De sietünk hozzátenni, hogy nincs forradalmi erő az országban.
Hogyan lehet forradalmi mozgalmat létrehozni a szélsőséges elnyomás körülményei között? Ez nagyjából ugyanaz a kérdés, amivel az emberek Iránban is küzdöttek az elmúlt évtizedben, bár nagyobb intenzitásban.
A “részleges mozgósítás” bejelentése újabb kivándorlási hullámot indított el. Hosszú sorok alakultak ki a határokon, még a mongol határon is. . Ironikus módon, ha Oroszország sikeresen biztosítja határait a disszidensek miatt, hogy a sorkatonaságot eredményessé tegye, az elzárhatja azt a nyomásszelepet is, amely eddig fenntarthatóvá tette az orosz autokráciát.
twitter.com/crimethinc/status/1572678694027534338
Közvetlenül azután, hogy Putyin bejelentette a “részleges mozgósítást”, a tüntetők országszerte utcára vonultak. Ahogy februárban és márciusban, a tüntetések nagy részét feministák segítettek megszervezni. A szeptember 21-i és a mostani hétvégi tüntetések nem voltak olyan nagyszabásúak, mint az első tiltakozási hullám csúcspontján tartott demonstrációk. De ha figyelembe vesszük, hogy a büntetéseket olyan mértékben szigorították, hogy most már egy tábla tartásáért is éveket lehet börtönben tölteni, lenyűgöző, hogy egyáltalán sor került rájuk. (Vlagyimir Majakovszkij, költészetének kedvelőiként szeretnénk meleg üdvözletünket küldeni azoknak a tüntetőknek akiket azért vettek őrizetbe, mert háborúellenes verseket akartak felolvasni a Triumfalnaja téren álló emlékművénél.)
A rendőrség szokás szerint brutális erővel reagált ezekre a tüntetésekre. Ráadásul magát a katonai mozgósítást is büntető jelleggel alkalmazzák: sok letartóztatottnak kézbesítették a mozgósításra vonatkozó felszólítást azokon a rendőrőrsökön, ahová vitték őket. Természetesen az ilyen gyakorlatok hozzájárulnak ahhoz a nyugtalanító benyomáshoz, hogy a mozgósítás Putyin kormányának partizánakciója, amely a lakosság egyes csoportjait veszi célba, nem pedig egy hazafias célt szolgál - és ez azt eredményezheti, hogy a fronton lévő csapatok is kevésbé lesznek megbízhatóak.
A legérdekesebb tüntetések Oroszország peremvidékének kisebb városaiban történtek, ahol a tüntetők megpróbálták megvédeni magukat. A dagesztáni Endirei faluban például a rendőrség kénytelen volt a tüntetők feje fölé lőni, hogy visszaszerezze az irányítást. Dagesztán fővárosában, Mahacskalában a tüntetők megpróbáltak elzárni egy utat, és összecsaptak a rendőrséggel. Ha az orosz ellenőrzés hálója elkezd foszlani, akkor az a határvidékeken fog foszlani, nem pedig a metropoliszok központjában.
twitter.com/crimethinc/status/1573018899167182850
Mivel a hagyományos tiltakozás költséges, a tiltakozás fő formája, amely az elmúlt hét hónapban lendületet vett, a titkos támadás lett, nevezetesen a toborzóközpontok elleni gyújtogatások és a vasúti szabotázs volt. A “részleges mozgósítás” bejelentése előtt legalább 37 gyújtogatásos támadás történt katonai sorozó irodák és adminisztratív épületek ellen Ukrajna megszállása óta; szeptember 25-én reggelig legalább 17 további ilyen támadást jelentettek, miután Putyin bejelentette a mozgósítást. Egy újabb támadás épp akkor történt, amikor e jelentést befejeztük, így a teljes szám 55-re emelkedett.
twitter.com/sssmirnov/status/1574083499174203392
E támadások némelyike lehet, hogy szervezett anarchisták műve, például a titkos Anarcho-Kommunista Harci Szervezethez csatlakozóké, amely jelentős nyilvánosságot kapott, mióta múlt hónapban interjút készítettünk velük. Mások támadásai egyszerűen csak kétségbeesett tettek. Az elmúlt 24 órában egy mozgósítás ellen tiltakozó férfi felgyújtotta magát a rjazani buszpályaudvaron. Egy másik fejbelőtte a toborzási bizottság elnökét az irkutszki Uszt-Ilimszk városában. A jelentések szerint, amikor a katonai komisszár épp az újoncokat oktatta, a támadó kijelentette: “Senki nem megy sehova!”, és egy golyóval leterítette őt. Kazahsztánhoz hasonlóan, a tiltakozás nehézsége azt jelenti, hogy a határvonal aközött, hogy valaki egy kézzel rajzolt táblával megy ki az utcára, vagy egyedül megy ki egy kanna benzinnel vagy egy rögtönzött lőfegyverrel, keskenyebb, mint Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban.
Elkezdett elképzelhetővé válni, hogy a sarokba szorított Putyin egy napon elveszítheti hatalmát, de korántsem biztos, hogy ami ezután következik, az jobb lesz. A frusztrált nacionalizmus a fasizmus klasszikus táptalaja, és azok közül, akik bírálni merték Putyin külpolitikáját, sokan olyan sólymok, akik agresszívebb politikát követelnek Ukrajnával és szövetségeseivel szemben. Putyin lojális nacionalista és fasiszta mozgalmakat ápolt, miközben szétzúzta az autonóm és antiautoriter mozgalmakat és szubkultúrákat, a Szovjetunió öröksége pedig oroszok millióinak fejében diszkreditálta a baloldali és kommunista javaslatokat.
Alapvető fontosságú, hogy forrásokat és támogatást nyújtsunk az orosz anarchistáknak és háborúellenes tüntetőknek; hogy rendelkezésükre álljanak azok az eszközök, amelyekkel a többi orosz is el tudja érni a céljaikat - nem csak az ukrajnai háború befejezéséért, hanem a Putyin rendszerét követő új, részvételi és egyenlőségi társadalommodellért is. A Szovjetunió 1991-es felbomlásakor bekövetkezett vadkapitalista térhódítás katasztrofális méretű csapás volt; érthető, hogy ennek következtében sok orosz fél a változástól, és az anarchistákon múlik, hogy megmutassák, hogy a társadalom átalakulásának más eredményei is lehetnek.
Ahogyan azt a Kazahsztáni Felkelés cikkünkben is kifejtettük,
“A valódi társadalmi változáshoz – az orosz szférában éppúgy, mint Nyugaton - hosszan tartó küzdelemre lesz szükség. A kormány megdöntése szükséges, de nem elégséges: ahhoz, hogy megvédjék magukat a jövőbeli politikai és gazdasági kényszerek ellen, az egyszerű embereknek horizontális, decentralizált alapon kell kifejleszteniük a kollektív hatalmat. Ez nem egy nap vagy egy év, hanem egy nemzedék munkája.”
Az orosz rendőrség küzd a tüntetők ellenőrzéséért a dagesztáni Endireiben.
Régóta hangsúlyozzuk, hogy az oroszországi helyzet nem azért érdemli meg a figyelmünket, mert az állami elnyomás egy kirívó és kivételes esetét jelenti, hanem mert ez egy változata ugyanannak a felállásnak, amellyel mindannyian szembesülünk a világ minden táján. A totalitárius autokrácia a 21. században sem veszített teret az államhatalom mintájaként. Egyre nagyobb teret nyer Európában - lásd a szélsőjobboldal e heti választási győzelmét Olaszországban - és az Egyesült Államokban is.
Ahogy az erőforrások miatti konfliktusok fokozódnak, amit az ökológiai válságok súlyosbítanak, valószínűleg több olyan háborút fogunk látni, mint amilyen az ukrajnai volt. Valójában ez már most is zajlik máshol a volt Szovjetunióban, ahogy az ellenségeskedések fokozódnak Tádzsikisztán és Kirgizisztán, Azerbajdzsán és Örményország között. Azok, akik ma Oroszországban a tekintélyelvűség és a militarizmus ellen harcolnak, ugyanazokkal a folyamatokkal küzdenek, amelyekkel nekünk is harcolnunk kell a világ más részein, és tanulnunk kellene tőlük, támogatnunk kellene őket.
A Dezertőrök Éjszakája
Az alábbiakban az orosz anarchista hálózat és médiaplatform, az avtonom.org heti podcastjának szeptember 25-i adásának fordítása következik.
Szabotálni a mozgósítást
A hét fő híre az úgynevezett “részleges mozgósítás”, amelyet Putyin, az úgynevezett Elnök jelentett be. Valójában semmi “részleges” nincs benne: Oroszország lakosságát egyszerűen a Védelmi Minisztérium kezébe adják, hogy táplálkozzon belőle: a minisztérium annyi embert ragad el ágyútölteléknek, amennyit csak akar. Először elviszik a hithű hazafiakat, aztán az apolitikus városiakat, majd a maradék értelmiségiekért jönnek, még ha azok csak korlátozottan is használhatóak.
Ez a kétségbeesés gesztusa Putyin részéről: azt mutatja, hogy a gyors, hagyományos háború ukrajnai stratégiája végleg megbukott, hogy Oroszország kifogyott a többé-kevésbé professzionális hadseregéből, hogy nincs légi fölénye, a modern fegyverek kifogyóban vannak, és nem marad más hátra, mint az ország minden tájáról származó, véletlenszerűen kiválasztott emberek hulláival feltölteni a frontvonalat. És persze ez a mozgósítás stratégiailag semmit sem fog változtatni a háborún (hacsak nem hozza közelebb Putyin végét). Ez egyrészt jó: ha az Orosz Birodalom nyerésre állna, hosszú távon sokkal rosszabb lenne mindenkinek, aki Ukrajnában (és Oroszországban is) él. Rövid távon azonban a mozgósítás csak még nagyobb szenvedést hoz az oroszoknak, akiket végül a rezsim intézkedései elpusztítanak - mint bármelyik értelmetlen birodalmi húsdarálóba került embereket.
Kezdjük azzal, hogy a mozgósítottak elveszítik a munkájukat (a munkaszerződéseket, úgy tűnik, egyszerűen felfüggesztik a mozgósítottak esetében, de világos, hogy a valóságban egyetlen főnök sem fogja megvárni, hogy a potenciális 200-asok visszatérjenek [a “200” egy orosz kifejezés a harcban elesett katonára], és számolni fognak a fronton lévő ágyútöltelékek nyilvánvaló kockázataival. Az Ukrajnában harcoló hadseregből vagy koporsóban, vagy súlyos sebesüléssel kórházba kerülve, vagy dezertőrként térhetsz vissza, ami ebben az esetben valódi börtönbüntetéssel járó bűncselekmény. Más szóval, még pusztán pragmatikus szempontból is okosabb, ha az idézés kézhezvétele után is elkerülöd a hadsereget és a mozgósítást, és legrosszabb esetben pénzbüntetést vagy felfüggesztettet kapsz.
Egyelőre azonban még mindig sorban állnak az önkéntesek vagy a rettenthetetlen idióták. Azok viselkedése, akik most már készek kötelességtudóan elmenni a sorozóbizottsághoz, bár egyelőre csak adminisztratív büntetés jár a meg nem jelenésért (és erről már sok útmutató is megjelent), a régi szovjet viccre emlékeztet, amelyben a gyárban bejelentik: “Holnap mindenkit felakasztunk az üzem területén! Van kérdésük?”, és válaszul egy félénk hang dudorodik fel a hallgatóságból: “Kell-e kötelet és szappant hozni magunkkal, vagy azokat a szakszervezetben osztogatják?”. [Oroszul a “kötél és szappan” kifejezés arra utal, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy felakasszuk magunkat; a szappan pedig azért van, hogy a kötél ne csússzon le.] Különösen mulatságos ebből a szempontból, hogy Moszkvában az egyik mozgósítási pontot a Darwin-Múzeumban állították fel - nyilvánvalóan azért, hogy azonnal átadják a Darwin-díjat azoknak, akik megjelennek. Ahogy Hannah Arendt írta, “ezek az emberek nem voltak gazemberek, perverzek vagy szadisták: nem, a legrosszabb az, hogy szörnyen, szörnyen normálisak voltak és maradtak”.
Nincs kétségünk afelől, hogy olvasóink nem vágyakoznak Putyin imperialista hódító háborújára. Mit tegyenek, ha a mozgósítás veszélye fenyegeti őket? [Az eredeti oroszban itt egy szójáték van: a mobilizatszija, az orosz “mozgósítás” szó “moGilizatszija”-ra módosul, mert a mogila oroszul “sírást” jelent.] Erre csak egy válasz van: szabotálni minden lehetséges módon. Most, 2022 szeptemberében jön az igazi “dezertőrök napja”. [Oroszországban február 23-át a haza védelmezőinek napjaként tartják számon, tisztelegve mindazok előtt, akik a hadseregben szolgáltak. Az anarchisták hagyományosan antimilitarista rendezvényeket szerveznek ezen a napon, és “A dezertőrök napjának” nevezik el].
Ne menj be a katonai sorozási irodákba, ne fogadj el idézést, ne tartózkodj azon a címen, ahol be vagy jelentve. Ne mondd el egyetlen hatóságnak sem, hogy hol tartózkodsz: hadd próbáljanak megtalálni Ők. Jelentkezz alternatív polgári szolgálatra, függetlenül attól, hogy valójában mit gondolsz róla. Ne menj be dolgozni, vegyél ki betegszabadságot. Általában véve nyugodtan szegd meg a törvényeiket: az életed fontosabb!
A másik lehetőség az ország elhagyása. Németország például úgy tűnik, hogy kész befogadni az orosz hadseregből dezertálókat. Ez egy nehéz döntés, és nyilvánvaló, hogy nem mindenkinek vannak meg a forrásai ahhoz, hogy elhagyja Oroszországot, és nem is feltétlen akarják. Ráadásul fennáll annak a kockázata, hogy a határátlépéskor letartóztatják.
Végezetül ne feledjük: szolidaritás, kölcsönös segítségnyújtás és kollektív tevékenység. Ha mindenki csak ül a pincében egyedül, vagy elmegy Grúziába, Putyin örökké uralkodni fog [oroszul ezt úgy fogalmazzák, hogy “a kollektív Putyin”, vagyis a lemondás és az engedelmesség általánosított gondolkodásmódja]. Vegyetek részt a mozgósítás elleni akciókban! A szeptember 24-i háborúellenes utcai tüntetések országszerte nem vonzottak különösebben sok embert. Úgy tűnik azonban, hogy némi radikalizálódás tapasztalható - Moszkvában a tüntetők visszarángatták az őrizetbe vetteket a rendőrségtől. Mindenesetre jobb 15 napra vagy akár 10 évre börtönbe kerülni, mintha egy HIMARS [amerikai gyártmányú könnyű rakétavető] lövedék darabokra szaggatna téged, vagy Kadirov különítményeinek banditái lőnének le valahol Bakhmut közelében [Ramzan Kadirov a Csecsen Köztársaság vezetője és az orosz hadsereg altábornagya; Bakhmut egy város a Donyecki területen].
A kollektív cselekvés az, ami megváltoztathatja az ország helyzetét, nem pedig az egyének, akik megpróbálják megmenteni magukat. Cselekvés minden rendelkezésre álló eszközzel. Ha most tétlenül ülünk, kevesen ússzák meg. A mozgósítás bejelentésének napján a katonai nyilvántartó és sorozó irodák egyre gyakrabban kezdtek lángra kapni, és minél több ég le közülük, annál lassabban fog haladni a mozgósítás. Megkezdődik a Dezertőrök Éjszakája. De vigyázzunk: fontos, hogy legalább néhány anarchista még Oroszországban és szabadlábon legyen, amikor a tüntetések nagy tömegeket vonzanak.
Akárhogy is: szabotálni a mozgósítást, homokot szórni a halálgépezet fogaskerekei közé. Még ha csak meggyőzöl néhány ismerőst, hogy ne vegyék át az idézéseket, már ez is fontos cselekedet.
Háborúellenes tüntetők Mahacskalában reagálnak a rendőri brutalitásra.
Minden sokkal rosszabb lesz
Oroszország el fogja veszíteni a folyamatban lévő hagyományos (nem nukleáris) háborút. Igen, és egy elmaradott, félig-meddig iparosodott ország nem harcolhat szinte az egész világ ellen, még akkor sem, ha nagyon nagy területtel rendelkezik (ha valami, akkor ez további sebezhetőséget jelent). Ezért, ha minden úgy megy tovább, ahogy most, akkor Oroszország jövője: kapituláció, jóvátétel, szegénység, és nagy valószínűséggel szétesés (önként vagy nem önként). A jelenlegi Orosz Föderáció területén élő embereknek nehéz lesz, de legalább lesz esélyük arra, hogy a semmiből újjáépítsék társadalmukat. Ebben jelentős szerepet játszhatnak a tekintélyellenes erők is, és nem számít, hogy “anarchistáknak” vagy valamiféle “homályos demokratáknak” nevezik őket.
Van egy másik végkifejlet is: Putyin megijedve attól, hogy megismétlődik Kadhafi sorsa, nukleáris fegyvereket vet be (feltéve, hogy azok még nem rozsdásodtak be teljesen). Nehéz megjósolni az események további alakulását, de ez a fenyegetés nyilvánvalóan nem korlátozódik Ukrajna területére. Ez a lehetőség tehát sokkal rosszabb, mint az előző. Hogy hogyan lehet ezt megakadályozni - és hogy az alulról szerveződő politikai mozgalmak ezt valahogyan befolyásolni tudják-e -, az nyitott kérdés. Mindenesetre a nukleáris fegyverek megléte eleve nem túl okos dolog, de a Kremlben egy szenilis öregember kezében lévő nukleáris fegyverek megléte még sokkal rosszabb dolog.
A háború terjed
Mint mindig, az ukrajnai háború leple alatt a szomszédos országok is katonai erővel kezdik megoldani a problémáikat. Itt Tádzsikisztán Kirgizisztánnal folytat tűzharcot a határon, ott Azerbajdzsán átlépi az Örményországgal közös határt és újabb területeket foglal el, és mindez holttestekkel és sebesültekkel jár. A világ figyelme Ukrajnára szegeződik - miért ne használnák ezt ki? Így kezdődtek a világháborúk.
Erről nem szabad megfeledkeznünk; legalább az olyan pitiáner imperialistákra, mint Azerbajdzsán, oda kell figyelnünk. Végül is mindent az összehasonlításon keresztül tanulunk meg: Oroszország az Egyesült Államokhoz képest kisebb imperialista, de ez mégsem jelenti azt, hogy szemet kellene hunynunk a gaztettei felett (még akkor sem, ha ezt Noam Chomsky és Roger Waters mondják nekünk, akiket amerikai és brit útlevelük megbízhatóan megvéd az FSZB [az orosz titkosrendőrség] elektródáitól.
Az orosz rendőrség tüntetőkre támad Szentpéterváron - elfojtják-e a másként gondolkodók utolsó maradványait Oroszországban, vagy lángra lobbantják ezzel az országot?
További olvasnivalók
- Az Anarcho-Kommunista Harci Szervezet—Interjú egy titkos anarchista csoporttal
- Várva a történelem kerekének forgására— Gondolatok az orosz háborúellenes mozgalom első szakaszáról