Az izraeli hadsereg ezekben a pillanatokban is ontja a bombákat a Gázában rekedt emberekre. Már majdnem 3000 embert öltek meg [a cikk írása óta eltelt több mint egy hónap alatt ez a szám 24 ezer fölé emelkedett], és több mint egymillió embert kényszerítettek lakóhelyük elhagyására. Ez csak a legújabb fejezete a palesztinok ellen elkövetett több mint egy évszázados gyarmati erőszaknak.

Gyászolunk mindenkit a régióban, aki október 7-én, illetve az azt megelőző és az azóta eltelt napokban elhunyt, megsebesült vagy kényszerült otthona elhagyására. De, mint minden küzdelemben, a legnagyobb hatalommal rendelkezőnek van a legnagyobb befolyása arra, hogy a konfliktus milyen formát öltsön. Aggódunk a palesztinok életéért Gázában és a világ más részein, nem az izraeliek halála ellenére, hanem azért, mert a régióban csak úgy lehet bárki biztonságban, ha véget vetünk a palesztinok elnyomásának.

Az európai és észak-amerikai vállalati média az elmúlt tíz napban ˙(az írás október 17 jelent meg) az izraeli szenvedésre összpontosította a figyelmet, ahelyett, hogy feltárta volna azt az eseménysorozatot, amely ehhez a helyzethez vezetett. Az álláspontok túlnyomó többsége Palesztinán kívülről érkezik. Fontos, hogy közvetlenül a palesztinoktól is – akik mindenkinél jobban értik –, halljuk, hogyan jutott ide a helyzet.

Nagyon nehéz kommunikálni a gázai emberekkel, többek között a távközlési infrastruktúrát célzó izraeli légicsapások miatt. A helyzetet most egy Palesztina északi részén élő palesztin szemszögéből mutatjuk be, aki a kolonizáció alatti élet különböző aspektusairól és a felszabadításért folytatott, alulról szerveződő és szolidaritáson alapuló küzdelemről beszél.

---

Egy levél a palesztinai Galileából

A palesztinai Galileából írok ma nektek, Palesztina egy olyan részéből, amelyet a cionista gyarmati erők 1948-ban a Nakba¹ az 1948-as zsidó-palesztin háború közbeni és utáni, palesztin lakosságot érintő kitelepítési akció volt, melynek következtében több mint 700 ezer palesztinnak kellett elhagynia otthonát a frissen megalakuló Izrael állam területéről.”)] során elfoglaltak. Ezeket a szavakat 2023 októberében írom, egy olyan hónapban, amely örökre úgy marad emlékezetes, mint Palesztina és a palesztin harc fordulópontja. Névtelenül írok, mert a fenevad gyomrában élek, mert napjainkban a palesztinok megfigyelése és politikai üldözése Izrael által az 1948-as területen példátlan, mert a gyarmati projekt fasizmusa és totalitarizmusa napról napra erősödik, és minden egyes kimondott szóval kockázatot vállalunk.

Miközben ezeket írom, a fejem fölött harci repülőgépek hasítják az eget. A hajtóművek hangja betölti a környéket. Az elmúlt tíz napban napkeltétől napnyugtáig, napnyugtától napkeltéig folymatosan repültek.

Ezek a harci gépek mind Gáza felé tartanak. Miközben ezeket a szavakat írom, ott éppen népirtás zajlik. Csupán kétórányira innen, Gázában, Izrael – a globális gyarmati birodalmi hatalmak támogatásával – eltörli a népemet a föld színéről.

Gáza: Nakba és a Somoud

Gáza, a mi szeretett Gázánk, az ellenállás. Gáza az emberi ellenállás örök szimbóluma. Gáza a seb, a szívfájdalom. Gáza a somoud [állhatatosság].

Gáza a Földközi-tenger keleti partján fekszik, keletről és északról izraeli településekkel, délnyugatról Egyiptommal határos. A mindössze 365 négyzetkilométeren élő több mint 2,2 millió lakosával a világ legsűrűbben lakott helyei közé tartozik. A Gázában élő palesztinok 70%-a menekült, akiknek családját még 1948-ban, a Nakba idején a cionista gyarmati milíciák űzték el a közeli városokból.

cdn.crimethinc.com/assets/articles/2023/10/16/1.jpg

Izrael 2007-ben szárazföldi, légi és tengeri blokádot vezetett be Gáza ellen. A blokád bevezetése óta Izrael állam öt jelentősebb agressziót hajtott végre Gáza ellen.

Az elsőre 2008-ban került sor, nem sokkal a blokád bevezetése után. Ez 22 napig tartott, amely során 1385 palesztint öltek meg, köztük 318 gyermeket.

A második 2012 novemberében kezdődött. Nyolc napig tartott. 168 palesztint öltek meg, köztük 33 gyermeket.

A harmadik 2014 júliusában kezdődött, és 50 napig tartott. 2251 palesztint öltek meg, köztük 556 gyermeket, 1500 gyermek pedig árvává vált.

A negyedik agresszióra 2021 májusában került sor, a méltóságteljes felkelés során, amely a folyótól a tengerig, egész Palesztinában kitört. Tizenegy napig tartott, amely során 230 palesztint öltek meg, köztük 67 gyermeket. Tizenkét gyerek egy traumakezelő programban vett részt, amikor megölték őket.

cdn.crimethinc.com/assets/articles/2023/10/16/2.jpg

Most egy ötödik agresszió zajlik Gázában, amely brutálisabb és katasztrofálisabb, mint bármi, ami korábban történt. Az izraeli légicsapások már közel 3000 embert öltek meg és több mint 12 000-et sebesítettek meg. Több mint 45 családot teljesen kitöröltek az anyakönyvekből. Az izraeli bombázások miatt több mint egymillió ember kényszerült elhagyni otthonát. Izrael elvágta az áram-, élelmiszer- és üzemanyag-ellátást Gázában, lakóépületeket, iskolákat, mecseteket, kórházakat és mentőautókat bombáz. Egész városrészek tűntek el.

Az emberek az éhezés határán vannak, és nincs hová elbújniuk, nincs hová menekülniük. Mindez a nyugati kormányok, például az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság kormányának egyértelmű és szégyentelen támogatásával történik, akik azonnal katonai támogatást küldtek Izraelnek. Mindez úgy történik, hogy az izraeli gyarmati propaganda a nemzetközi tömegtájékoztatási eszközökön keresztül palesztinellenes kampányt igyekszik legyártani, és azt, ami történik, „terrorizmus elleni háborúnak” beállítani, hogy így legitimálja a tömeges etnikai tisztogatást és a folyamatos Nakbát, amely több mint 75 éve zajlik Palesztinában.

„Ki a terrorista?” – A beleegyezés legyártása

Amint annak a történelem során tanúi lehettünk, a propagandát és a „beleegyezés legyártásának” taktikáját mindig is arra használták a gyarmati, birodalmi és fasiszta entitások, hogy legitimálják, fenntartsák és kiterjesszék ellenőrzésüket, továbbá igazolják a gyilkosságokat és a tömeges etnikai tisztogatásokat is.

A „beleegyezés legyártása” az az állami stratégia, amelynek célja egy olyan rendszer létrehozása, amelyben az emberek kérdés nélkül engedelmeskednek, és beleegyezésüket adják a vállalatok által támogatott propaganda és a tömegmédia által népszerűsített elvekhez, eszmékhez és tervekhez. Ezt állították az Egyesült Államok és szövetségesei érdekeinek szolgálatába Afganisztán 2001-es és Irak 2003-as lerohanásakor, valamint a Szíriában, Jemenben, Líbiában és a világ számos pontján kirobbantott háborúk és elkövetett atrocitások során, amelyek ártatlanok millióinak halálához és rengeteg emberi szenvedéshez vezettek.

Ma a tömegmédia megpróbál minket, palesztinokat dehumanizálni, terroristáknak beállítani, hogy könnyebb legyen igazolni az Izrael és szövetségesei által elkövetett minden atrocitást – mind a Gázai övezetben, mind azon kívül –, a palesztinok ellen.

Arabokként és palesztinokként nagyon jól tudjuk, milyen érzés, amikor „terroristaként” tekintenek ránk és bánnak velünk. De az államok, a kormányaik és a tömegmédia által most világszerte gyártott palesztinellenes propagandakampány léptéke példa nélküli számunkra is.

A második intifáda idején, a 2001. szeptember 11-i események után a palesztin hip-hop együttes, a „DAM” kiadta a „Meen Erhabi?” (Ki a terrorista?) című dalt. Ebben az időszakban az izraeli telepesek olyan mondatokat skandáltak az egész megszállt Palesztinában, mint „halál a terrorista arabokra”. Emlékszem, hogy minden nap hallgattam ezt a dalt. Gyermekként ez formálta a tudatomat. Ma, 22 évvel később, a globális rendszer minden korábbinál erősebben nyomja azt a narratívát, hogy „a palesztin: terrorista”, mi pedig újra és újra elmondjuk: a gyarmatosító a terrorista, a telepes a terrorista, minden Izraelt támogató kormány terrorista, Izrael a terrorista.

A rendszer az emberek ellen

A palesztinai helyzet rávilágít a globális rendszer kegyetlenségére és brutalitására, de egyben az emberek hatalmas erejére is, világszerte.

A globális rendszer részéről rengeteg atrocitásnak és rútságnak lehettünk tanúi az elmúlt héten. Az Egyesült Államok ideküldte a „Gerald R. Fordot” – a valaha épített legnagyobb hadihajót –, az Egyesült Királyság pedig a királyi haditengerészet hajóit, hogy támogassa Izraelt az általa elkövetett népirtásban.

A francia rendőrség megveri a Palesztinát támogató tüntetőket. Francia tisztviselők követelik azoknak a bevándorlóknak a kitoloncolását, akik palesztinbarát tüntetésen vettek részt Franciaországban. Németországban a rendőrség letartóztat és megver embereket, csak azért, mert palesztin zászlót tartanak a kezükben. Ezek a gyarmati entitások és fasiszta kormányok ismét megmutatták valódi arcukat. Palesztinként mindig is tudtuk, hogy a globális rendszer ellenünk van, ezt már egészen fiatal korunktól kezdve megértettük. Semmit sem várunk a gyarmati entitásoktól. Nem bízunk a kormányokban, sem a globális hatalmakban. A mi bizalmunk kizárólag az emberekben és az emberek erejében van.

Mindezen atrocitások ellenére tanúi vagyunk annak is, hogy a felszabadítás és az igazságosság hangja hallható az utcákon szerte a bolygón, tanúi vagyunk az emberek erejének. Az emberek ismerik az igazságot, és ezt a tudást nem lehet elnyomni.

Láttuk, hogy ezrek vonultak fel Palesztina szabadságáért London és Párizs utcáin, még azután is, hogy betiltották a Palesztina melletti tüntetéseket.

Láttuk, hogy Lisszabon és Porto utcái megteltek dühvel, szeretettel és szolidaritással. Láttuk, ahogy testvéreink tízezrei tüntettek Palesztináért Irakban, Jemenben, Jordániában, Marokkóban.

Hogy az igazságot a napvilágra hozzuk, minden erőfeszítés számít. Minden egyes felemelt palesztin zászló számít. A szolidaritás minden megnyilvánulása számít. Minden Palesztináért szervezett erőfeszítés számít. Minden „a folyótól a tengerig” számít.

Igen, felfoghatatlanul fájdalmasak ezek a napok, de ma jobban tudjuk, mint valaha, hogy elkerülhetetlen a felszabadulás.

Csak idő kérdése. Palesztina szabad lesz.